reszkettet
reszkettet [ë-e-e v. e-e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë] (ritka)
Reszkettet vkit, vmit: odahat, hogy vki, vmi reszkessen (1–2, 4). Nagy hangjával reszketteti a kisgyerekeket. A szerelem reszketteti szívemet. (Csokonai Vitéz Mihály) A hold ezüst arcának sugarait reszketteté a temető emlékkövein. (Kemény Zsigmond)
Igekötős igék: megreszkettet.
reszkettetés; reszkettetett; reszkettető.
