részleg
részleg [e] főnév és határozószó
I. főnév -et, -e [ë, e]
1. (régies) Vmely egésznek része; egy rész (az egésszel ellentétben). A végtelenség kinja … Csak az egészé volna hát csupán … A részlegek számára megnyilik A síri ágy hosszan pihentető, Létfeledő, jótékony éjszakája. (Vajda János)
2. (1945 után) <Vmely üzemben, vállalatban, termelő csoportban> többé-kevésbé önálló, a többitől a munka helye szempontjából is elkülönülő és rendsz. több összefüggő munkafolyamatot végző rész. A gyár első termelési részlege; a vállalat vidéki részlege; a részleg munkája, termelési eredménye; a részleg új telepe. || a. Ennek helye, telepe. Hol van az új részleg? || b. Az itt dolgozó személyek összessége. A mi részlegünk húsz főből áll.
3. (ritka, 1945 után) A népgazdaságnak társadalmi szempontból tekintett része; szektor. Az állami részleg.
II. határozószó (ritka, régies) Az egészből egy részt véve; részben. Miután keblében e parancs … kétszeres erővel élénkült fel, nem nyugvék addig, míg ennek, bárha csak részleg is, eleget nem tőn. (Jókai Mór)
