részvevő [2]
részvevő [2] melléknév és főnév, (régies) résztvevő
I. melléknév -en v. (ritka) -leg [e, e] (ritka) -bb
1. (választékos) Olyan <személy>, aki részvéttel van vki iránt. Részvevő ismerős, rokon.
2. (választékos) Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó. Részvevő szív, szó. Csak egyenes, nyílt lélek, csak jóakarat és résztvevő kebel teszik az okos ember való becsét. (Kölcsey Ferenc) Oh angyal, aki részvevő kegyelmét Mint ismeretlen árasztotta rám, Szánjon meg, mondja, szóljon mit tegyek. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév (ritka, költői) Részvétet tanúsító személy. Kín nyomja és emészti szűntelen; Nincs részvevője, nincs rokon fele. (Vörösmarty Mihály) Veled sirok, ha fázol, éhezel, S nincs részvevőd sem távol, sem közel. (Petőfi Sándor)
