réved
réved [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (ritka, választékos)
A külvilágról megfeledkezve belemerül vmely emlékbe v. fantázia szülte képbe. A múltba, a jövőbe réved. Magányában, – s cellája küszöbén Míg elkallódott életébe réved, Már nem emlékszik régi bánatára. (Tóth Árpád) || a. Ábrándozva, elmerengve, mereven sokáig néz vmire. A semmibe v. a semmiségbe réved: mereven egy pontra néz, és semmi határozott dologra nem gondol. A börtön rácsán túl az égre réved. (Juhász Gyula) Fáradt szemünk a semmiségbe réved. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: beleréved; elréved; felréved; visszaréved.
révedés; révedő; révedt.
