rezes
rezes [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en,-ebb
1. Olyan, amiben réz van; rezet tartalmazó. Rezes ásvány, érc, víz.
2. Rézzel bevont, díszített, kül. rézből készült nyéllel, fogantyúval ellátott. Rezes fokos, kopja, ostor. Fél vállán ócska mente, Rezes kard oldalán. (Vörösmarty Mihály) Nem bírta megállni, hogy rezes botjával ne verje a taktust. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben) Vörös foltos, rücskös, bibircsós <bőr, orr>. Rezes orrú. Nagyon elhanyagolt külsejű alak volt; … arcbőre rezes, mint aki erős italokkal vígasztalja magát. (József Attila) Csak rezes orra piroslott. (Gyulai Pál)
4. (átvitt értelemben) Rezes hang: kellemetlenül durva, fület sértő emberi h. Rezes, recsegős, mély hangja volt a zongorásnak. (Krúdy Gyula)
5. (ritka, népies) Bélsártól szennyezett. Rezes a gatyája.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (tájszó) A pálinka első főzete, ill. a főzetnek a főzés elején lecsapódó része.
rezesít; rezesség.
