ritmus
ritmus főnév -t, -ok, -a (régies írva: rythmus• is)
A címszó sora végén zárójelben levő vastagbetűs szó így módosítandó: rhythmus
1. (irodalomtudomány, művészettörténet, választékos) Vmely mozgásban, folyamatban, változásban, jelenségben megnyilvánuló szabályosan visszatérő), ütemesen ismétlődő) váltakozás; hullámzás, lüktetés. A lélegzés, a vérkeringés, a nappalok és az éjjelek, az apály és a dagály ritmusa. Az éjszakák közelebb hoznak a Világ ritmusához, mint a nappalok. (Babits Mihály) Képedet halk ritmusok ősi habján | hadd viszem csak, szép, kicsi lány, magammal. | Ismeretlen, messzi vizek hulláma, | halld, idemormol. (József Attila) || a. (választékos) Vmely ismétlődő, ütemes mozgás v. folyamat szabályosságát megadó, gyorsaságát megszabó időmérték; ütem. Az érverés ritmusa; az ének, a tánc, a zene ritmusa; ritmusra lépnek, mozognak a tornászok. Ezek a Halál ritmusára | Készült, nyugtalan dalok. (Ady Endre) A csuklóján tartja az ujjait. Érverés fél perc alatt hatvan. A lökések erősek, a ritmus jó, a szíve egészséges. (Nagy Lajos)
2. (zene) Hangsúlyos és hangsúlytalan v. hosszú és rövid hangok szabályszerű váltakozása. Gyors(uló), lassú, szabályos, szabálytalan, szaggatott ritmus; 3/4-es ritmus. Mérsékelni kell ennek a részletnek a ritmusát. [A forradalmi induló] Bősz dallamára ezrek sírba térnek, De ritmusára marsol és csatáz | A százszor szent Szabadság s Haladás! (Juhász Gyula) || a. (irodalomtudomány) <A versben> hangsúlyos és hangsúlytalan, ill. hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozása. Klasszikus, magyar(os) ritmus; döcögős, hibás ritmus; a ritmus képlete ←; → lüktet a ritmus. [Vörösmarty] élénk érzéket tanúsított a költői ritmus iránt. (Gyulai Pál) Elméjét ragadta a vers ritmusa, mint úszót a sebes hullám. (Péterfy Jenő) A gondolat legsajátosabb színét épp a ritmus adja meg. (Babits Mihály) || b. (gyak. többes számban) (régies, irodalmi nyelvben) Verses szöveg, rigmus. Az öreg iskolamester … szívre ható ritmust írván, azt … el szokta szavalni. (Vas Gereben) Amint a pópák elénekelték melódiás ritmusaikat, jött tizenkét ifjú pár az oltár elé. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, művészettörténet, építészet, irodalmi nyelvben) <Természetes v. mesterséges térbeli alakulatban, művészi alkotásban> az egyes (ismétlődő) elemek, részek elhelyez(ked)ésében, rendjében, elrendezésében megnyilvánuló szabályos v. kellemes szerkezeti tagoltság, arányosság. A hegyes-völgyes táj szelíd ritmusa; a kép, a szobor vonalainak ritmusa; a tér, az utcák épületeinek ritmusa. A hozzátoldás elrontotta a homlokzat ritmusát.
Szóösszetétel(ek): 1. ritmuscsináló; ritmusérzék; ritmusképlet; ritmusszűkítés; ritmustörés; 2. gondolatritmus.
ritmustalan; ritmusú.
