robogó
robogó melléknév és főnév (hangutánzó)
I. melléknév (-n) -bb
1. Olyan <jármű>, amely robog (1); nagy v. teljes sebességgel haladó. Kiugrott a robogó autóból, vonatból. || a. (ritka) Sietve, gyorsan haladó, rohanó <ember, állat>. A tágas udvaron egy porfelhőben veszettül robogó páncélos embert pillantottak meg. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Sebesen haladó, elillanó, gyorsan elmúló <jelenség>. Óh, élet Karneválja, | Töméntelen vidámság, Robogó, boldog órák … (Ady Endre)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Zúgó, harsogó. Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet, | … S vak diadalma jelét robogó villámival itten, Honni vitéz seregink holttetemikre süté. (Kisfaludy Károly) Vadállati, … robogó ordítással … kiadták magukból a tüdőt a rémültek. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja (1945 után) Kis kerekű, fedett motorházú, széles lábtartójú motorkerékpár.
robogós.
