röhög
röhög ige -tem, [e], -ött, jön
1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Teli szájjal, hangosan, otrombán, nyersen nevet. Röhög vmin, vkin: vmivel, vkivel kapcs. benyomásának így ad kifejezést. Durván, fuldokolva röhög. Nagyot röhögött a bárgyú viccen. Szóláshasonlat(ok): röhög, mint a → fakutya. Itt egy vígjáték, ott bohózat; Választja aki mit szeret. Abban csak illőn mosolyognak, Ebben röhögni is lehet. (Vajda János) Az istenáldotta ég alatt tisztátalan nyomorultak majszolnak, lármáznak, bőgnek, röhögnek. (Ambrus Zoltán) Már az egész legénység őrajta röhög. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (bizalmas, kissé durva) Nevet (1, 1b). Folyton csak röhög. Mit röhögsz? || b. tárgyas (durva) Beteggé v. betegre, hülyévé v. hülyére röhögi magát: szinte a rosszullétig nagyot, sokat röhög. Hasra fekve, beteggé röhögte magát. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, durva) Öntelt, kárörvendő v. érzéketlen durvaságból fakadó örömmel v. nemtörődömséggel reagál vmire, (vkinek a viselkedésére). Ne foglalkozz vele, csak röhög rajtad! Nem tűrheti, hogy a város röhögjön rajta. No, nem sokáig fogsz te röhögni! || a. tárgyas (ritka) Röhögéssel vesz tudomásul, fogad vkit, vmit. Röhögte a balesetet. A komoly szavakat csak röhögte. Nevettem rajta. A papának is elmondtam, az is nevette. Nem is nevette, röhögte. A térdére csapkodott, a hasát fogta. (Gárdonyi Géza) Csalóka álmok léghajóján A vihar szépen fellegekbe tüntet, Míg lenn a földön kárörvendő, Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket. (Ady Endre)
3. tárgyatlan (népies) <Ló> kellemes érzése kifejezéseként mély nyerítő hangot hallat. A lovak aztán, hogy enni kapnak végre, Elkezdtek röhögni a várt eleségre. (Arany János)
Igekötős igék: beröhög; beleröhög; elröhög; kiröhög; megröhög.
röhögő; röhögtet.
