rokon

Teljes szövegű keresés

rokon főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. Rokonok: közös előd(ök)től származó v. házasság folytán keletkezett családi kapcsolatban levő személyek <egymáshoz való viszonyukban>. (tréfás) Rokonok Ádámról, Éváról: olyan távoli rokonok, hogy az már nem is számít rokonságnak. Rokonok vagyunk. Összegyűltek a rokonok. Meghívta a rokonokat. Elbúcsúzott rokonaitól.  A rokonok. Szelídek és nyugodtak. | Ez székely, az meg lágy és bús magyar. (Kosztolányi Dezső) Honfoglaláskor kiosztotta Árpád apánk az országot a rokonok s a rokonok rokonjai közt. (Móricz Zsigmond) || a. Kül. ilyen személyek közül vmelyik kivéve a szorosabb értelemben vett családtagokat. Közeli rokon; távoli rokon; rokona vkinek; rokona vkinek közelről. Szegről-végről rokon(ok). Egy rokonánál szállt meg.  Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek. (Ady Endre) De élt egy édes-édes rokonom … | s én róla, róla, róla álmodom … (Kosztolányi Dezső) Jó rokon voltam mindig, ahogy tudtam, gondoskodtam szegényekről, adtam nekik pénzt, szereztem nekik állást. (Móricz Zsigmond) || b. (jogtudomány) Vkivel vérségi, leszármazási viszonyban levő személy. Egyenesági rokon; felmenő ágon rokon; lemenő ágon oldalági rokon; apjáról, anyjáról rokon: apai, anyai ágon r.
2. (csak többes számban, gyak. birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, ritka) Közös eredetű v. azonos nyelvcsaládhoz tartozó népek (egyike), ill. az ehhez tartozó személyek. Finnugor rokonaink a Szovjetunióban. Az olaszok és a franciák rokonok.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Természet, egyéniség tekintetében, érzelmeiben, felfogásában) vkihez közel álló személy. Lelki rokon.  De mert jó vagy s lelkem rokonja Virágot küldesz tán siromra … (Reviczky Gyula) S én, rokona egész világnak, … Futok halottan és idegenen. (Ady Endre)
II. melléknév -ul, -abb
1. Vkivel rokonság viszonyában álló <személy>. Rokon fiú, gyerekek, lányok. Rokon vkivel. Egy rokon családnál voltunk látogatóban. || a. Ugyanabból a nép- v. nyelvcsaládból származó nép, nyelv). A magyarral rokon népek; a rokon nyelvek tanulmányozása.
2. <Általában vmivel sokban egyező, hozzá lény(eg)ében, sajátosságaiban, ismertető jegyeiben> közel álló, nagyon hasonló. Rokon elmélet, elv, eszme, érzés, felfogás, fogalom, rendszer, tárgy. Rokon vkivel, vmivel.  Nem a rokon irány hozta őket össze, hanem a véletlenség. (Arany János) Oh nő, … Ha volna lelked oly rokon velem, Minőnek első csókodnál hivém, Te büszke lennél bennem s nem keresnéd Kivűl a boldogságot körömön. (Madách Imre) Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. (Tóth Árpád) || a. (állattan, növénytan) Azonos, közös rendszertani egységbe (családba, nembe) tartozó (állatok, növények). Rokon fajok. || b. (ritka, kereskedelem) Hasonló jellegű v. bizonyos vonatkozásban azonos megítélés alá eső <dolog, tárgy, áru>. Vmivel rokon cikk. A bambusznád a fával rokon áru.
Az 1055. lapon a II. jelentéscsoport 2. sz. jelentése szövegének harmadik sorába beiktatandó a következő szöveg: rokon értelmű szók (szavak), kifejezések: olyan azonos fogalmi körbe tartozó, egymást gyak. helyettesítő szók, k-ek, amelyeknek vmely jelentése lényegében megegyezik, de amelyek alkalmazási körükben, hangulati velejárójukban vagy a jelentéstartalomnak valamilyem árnyalati részletében különböznek; szinonímák;
Szóösszetétel(ek): 1. rokonalakúság; rokonértelműség; rokonkéz; rokonlelkűség; 2. fajrokon; névrokon; oldalrokon; törzsrokon; vérrokon.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT