rokonság
rokonság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Rokoni (1) viszony, kapcsolat. Rokonságba kerül; közeli, távoli rokonságban van; tartja, megtagadja a rokonságot vkivel. Nem vagyok még csak távoli rokonságban sem a híres pesti vendéglőssel. (Krúdy Gyula)
2. Rokonok (1) összessége, csoportja; sok v. valamennyi rokon. Meghívta az egész rokonságot. Népes, nagy, terebélyes rokonsága van. Janka … abból érezte meg, hogy ezek milyen közeli rokonok, hogy azonnal egy másik ági, úri rokonsággal hozakodtak elő … (Móricz Zsigmond)
3. Népeknek, nyelveknek rokon (II. 1a) volta. A magyar és a finnugor népek rokonsága.
4. (átvitt értelemben) Bizonyos szempont(ok)ból való hasonlóság, egyezés két v. több személy, dolog közt. Felfogásbeli, lelki, stílusbeli rokonság. A két rendszer közeli rokonságban van egymással. || a. (vegyi ipar) Kémiai v. vegyi rokonság: az elemeknek (2), anyagoknak az a vegyi tulajdonsága, amelynél fogva egymással kémiai reakcióba lépnek, vegyülnek.
Szóösszetétel(ek): nyelvrokonság.
rokonsági.
