rokontalan
rokontalan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul, -abb (irodalmi nyelvben)
1. Rokon (I. 1–2) nélküli <személy v. csoport>. Rokontalan árva gyerek; rokontalan nép.
2. (átvitt értelemben) Vkinek társtalanságára, elhagyatottságára, árvaságára valló <dolog>. Az a tájék … elértette mindég Az én rokontalan, nagy bánatom … (Juhász Gyula) Amerikába futott, … a messze Newyorkba … | s szíve rokontalanul dobogott e titáni falak közt. (Kosztolányi Dezső)
3. (ritka, régies) Vmivel rokonságban nem levő (dolog). Nyelvünk, mint napkeleti s a keresztény Európával rokontalan, az idegen szavakat … meg nem szenvedheti. (Vörösmarty Mihály)
II. határozószó Rokonok nélkül, rokontalanul. Ott áll rokontalan, hajléktalan, öltözetlen a hideg ég alatt. (Jókai Mór)
rokontalanság.
