romantika
romantika főnév ..kát, ..kája (csak egyes számban) (régies írva: romántika is)
1. (irodalomtudomány, művészettörténet) <A XIX. sz. elején> a klasszicizmus ellenhatásaként keletkezett szellemi, irodalmi, művészeti irány; a klasszicizmus eszményeivel szemben az érzelem, a szenvedély, a képzelet uralmát, a hagyományos öröklött szabályok megvetését, az egyéniség jogát és a természet varázsát hirdette, s különféle alkotásai általában lázadást, tiltakozást fejeztek ki a fennálló társadalmi renddel szemben. A romantika legtöbbször lázadást rejt magában. A romantika jellege nemzetek és korszakok szerint módosult. A magyar romantika legnagyobb alakja Vörösmarty. A romantika néha szertelenségbe téved. Lásd, én fia … Az új iránynak, a romantikának, Én épen a torzban gyönyörködöm. (Madách Imre) || a. (1945 után) Forradalmi romantika: a proletárforradalom harcának és építésének hősiessége, pátosza, jövőbe mutató lelkesültsége, ill. ennek kifejezése <a szocialista-realista művészetben és irodalomban>.
2. (választékos) Rendkívüli, magasztos eszmé(nye)kért v. kalandos, szinte emberfölötti célokért való lelkesedés, nagy érzések iránti vonzódás, fogékonyság. Lovagi, hősi romantika a lovagkor romantikája; kalandorregényeken nevelkedett ifjúkori romantika. [Balassi Bálintnak] kebelében a hazafiúság bajnoki lelke és romántika … lebegnek. (Kölcsey Ferenc)
3. Érzelmesség, ábrándos rajongás; kalandvágy. Gyerekes, hazug romantika. Szereti a romantikát. A film csak úgy csöpög a romantikától. Valami ősi volt Újváros múltjában, fonák primitívség, szennyes romantika. (Babits Mihály) || a. (választékos, rendsz. enyhén rosszalló) A valóság önámító szépítése; naiv, idilli eszményítés. Neki nem kell se bocskor, se gatya. Se árvalányhaj, se falusi romantika. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): álromantika; betyárromantika; parasztromantika.
