ruházkodás
ruházkodás főnév -t, -a (csak egyes számban)
A ruházkodik igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki ruházkodik; önmagának ruhával, ruhaneművel való ellátása. Sokba kerül a ruházkodása. A gyapjú a ruházkodás szempontjából fontos nyersanyag. Pénzének nagy részét ruházkodásra költi. || a. Ennek módja mint magatartás, szokás; öltözködés. Divatos, egyszerű, fiatalos, finom, öreguras, szegényes, választékos ruházkodás. A ruházkodásban leli örömét. Ruházkodásában továbbra is megmaradt alszolgabírónak. (Krúdy Gyula)
ruházkodási.
