rühes
rühes [rühes] melléknév -en, -ebb [e, e] rühös [rühös]
1. Rühben szenvedő. Rühes gyerek; rühes disznó; rühes macska. Ha szembe dícsérnek … olyan furcsán érzem magamat, mintha rühös volnék, s nem volna szabad vakaróznom. (Petőfi Sándor) Úgy tiltottak el tőlünk, mint a rühes kutyáktól. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, durva) <Nagyon sértő értelemben:> aljas, becstelen, piszkos (I. 3). Te rühes alak! Rühes disznó!
rühesít.
