rák [2]
rák [2] főnév -ot, -ja
Hámsejtek kóros elszaporodásából támadt rosszindulatú, környezetét pusztítva növekvő daganat, ill. a szervezetnek ebből adódó betegsége. Rákja van; rákban halt meg. A rák kezelése kezdeti szakában eredményes. Veje … nem él többé … Azt mondják, utóbb sokat szenvedett, hányt, lesoványodott. Gyomrát … fölfalta a rák. (Kosztolányi Dezső) Most temettük el szegény Kosztolányit | s az emberségen, mint rajta a rák, | nem egy szörny-állam iszonyata rág. (József Attila) Tudtuk már rég, minden hiába, rák | marcangol. (Radnóti Miklós) || a. (növénytan) <Gyümölcsfáknak, kül. az almafának ágain> fagy, gombák, baktériumok v. rovarok okozta fejlődési rendellenesség, mely bizonyos sejtek burjánzásában nyilvánul meg. Rák pusztít a gyümölcsösben.
Szóösszetétel(ek): rákbaj; rákdaganat; rákfekély; rákgyógyítás; rákképződés; rákképződmény; rákszűrés; 2. bélrák; gyomorrák; méhrák; mellrák.
