rangos
rangos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (régies) Magasabb rang birtokában levő, rangjával a többi közül kiemelkedő. Rangos ember. A fő aristocratia volt ez … Ez mind neves, rangos, érdemes fiatal nép volt. (Petőfi Sándor) A színészség nem volna éppen elvetendő … Merész dolog, persze, odalenn nagyot néznek majd … A rangos rokonságunk. (Kaffka Margit)
2. (átvitt értelemben, népies) Méltóságteljes. Rangos fellépés, járás. Török Samu rangos, tekintélyes betyár volt. (Móricz Zsigmond) || a. Jelentékeny. Rangos író, költő. || b. (átvitt értelemben, népies, rosszalló) Hetykén, gőgösen előkelő. Rangosan lépdel. Bazsa Mári de rangos, A járása de gangos. (népköltés) Nagy bajusz …, rangos kézmozdulatok, kevély magatartás … (Mikszáth Kálmán) || c. (tájszó) Rangosan ül: magas helyen ül.
II. főnév -t, -ok v. -ak, -a (régies) Főrangú személy. [A főrendek] a képviselő táblának akarák visszamondani azon kemény szavakat, miket a követek régóta ömlesztenek a rangosak ellen. (Kölcsey Ferenc) || a. (átvitt értelemben) A bagolyfejűek a szalonka-társadalom előkelői, rangosai. (Bársony István)
rangoskodik; rangosság.
