rég
rég határozószó, középfokban: régebben [e-e] v. (tájszó) régebb [e]; felső fok: legrégebben [e-e-e]
1. Hosszú idővel ezelőtt; régen. Apja már rég meghalt. (szójárás) Rég volt, talán igaz se volt. Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék. (Petőfi Sándor) S a szerelem … rég volt az! rég bizon. (Arany János) || a. (költői) Valamikor, egykor, huzamosabban a távolabbi múltban. Csend van megint Mindenfelé a rég zajos hazában. (Vörösmarty Mihály) Természetben nincs halál … Ami rég volt, most is áll. (Arany János)
2. Hosszú idő óta. Rég nem láttam a barátomat. Ezt ő már rég így szokta csinálni. Meglepetten tekintünk … a rég látott vendégre. (Ambrus Zoltán) A szalonoké parfümős rege, Szilaj és új az utca éneke … Ott siratják a mult isteneket, Itt nekik már rég beesteledett. (Ady Endre) Egyre … koptatták a rég nem tatarozott vén ház köveit. (Babits Mihály)
3. (tájszó) (Már) rég ideje (, hogy) …: hosszú idő óta. Már rég ideje (, hogy) nem láttam. Rég ideje sző fon maga titkos tervén … (Arany János)
4. Régebbre: régebbi időre. Már régebbre ígérte a kéziratot.
5. Régebbről: hosszabb idő óta. Már régebbről ismerem.
6. Régtől (fogva): hosszú idő óta; régóta. Régtől élhetett már [az agg]; senki sem emlékezett születése órájára. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): nemrég.
