reggel
reggel [ë-e] határozószó és főnév
I. határozószó Hajnal és délelőtt között, főleg a napfelkelte utáni időben. Egy reggel: valamikor a reggeli időben; minden reggel; korán reggel; tegnap, ma, holnap, másnap reggel. Egy reggel hajnaltájra, szerzett | a nagy Úristen egy kicsinyke férget, | mely a töknek tövét megrágta volna. (Babits Mihály) || a. Ma, ill. a kijelentés napján ebben az időben. (Korán) reggel elment, azóta nem láttuk. || b. Holnap reggel. Ma korán lefekszem, mert reggel elutazom. Aludj, ha tudsz aludni … Reggel aztán eljöhetsz. (Mikszáth Kálmán) Reggel már Szicília ege alatt fog füstölni a hajónk. (Gárdonyi Géza) || c. (ritka) Éjjel éjfél után. Reggel két órakor. Reggel jött haza a munkából. || d. A napi munka kezdete körüli időben. Reggel iskolába, munkába megy. A nyolcadik napon hajnalban a kislány hőmérséklete lezuhant … Elzász reggel a műtétjei előtt, szokása szerint megvizsgálta őt. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A hajnalt követő és a délelőttöt megelőző napszak, főleg a nappalnak a napkeltét követő szakasza. → Jó reggel; jó reggelt (kívánok): <köszöntés reggeli találkozáskor>; → pálinkás jó reggelt; nem éri meg a reggelt. Ragyogó nyári reggel van. A kakas rég felkelt. | Kukorékolása rég Hirdeté a reggelt. (Petőfi Sándor) Egy boltajtóban vézna trafikoslány … Mereng a szépült fák s arany göröngyök E reggelén. (Tóth Árpád) Jött a reggel és a dél és az este: | Jónás egész nap az ég alját leste. (Babits Mihály) Reggel! boldogság! béke! glória! (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, költői) Reggeli ébredés. Alunni fogsz, s nem lesz több reggeled. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, költői) Vminek korai, kezdeti szakasza. Az élet reggele: az ifjúság. Ifjúságom reggelében Szívem bút nem szenvedett. (Csokonai Vitéz Mihály) És valóban ősszel a föld … Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet. (Petőfi Sándor)
III. (ragos alakok és névutós kapcsolatok:) Reggelenként, reggelig, reggelre, reggelről, reggeltől (fogva); felé, reggel óta; reggelre → kelve; reggelre jár az idő: közeledik a reggel; reggelre → virradva; reggeltől (késő) estig, késő éjszakáig. Reggel óta talpon vagyok. Reggelre nagy nyüzsgés-mozgásra ébredt. (Mikszáth Kálmán) Reggelre én már messze futok S bomlottan sírok valahol. (Ady Endre) S a szövőgyárak ablakán | kötegbe száll | a holdsugár … | s reggelig, míg a munka áll, | a gépek mogorván szövik | szövőnők omló álmait. (József Attila)
