régi
régi melléknév és főnév
I. melléknév középfok -bb v. régebbi [e]
1. Nem mostanában készült, létesített, keletkezett v. szerzett, hanem hosszabb idő óta meglevő, fennálló; nem új. Régi szerszám; régi ház, templom, utca, város; régi cég, üzlet; régi család: több nemzedékre visszamenőleg ismert cs.; régi iskola, színház; régi barátság, ismeretség. Megvan még a régi órád? [Új ez a ruha?] – Nem, ez még a régi ruhám. Megpendítem, régi lantom, Megpendítem húrjaid. (Petőfi Sándor) Egy őszi napon apám megérkezett a régi városba. (Karinthy Frigyes) A város végén áll a régi ház … (Babits Mihály)
2. Olyan <tárgy, építmény>, amely hosszabb ideje megvan, és az idők folyamán v. a használattól veszített értékéből; használt, viselt, ócska. Régi vaj: avas v. S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat A víg teremben némán szerte-szórjuk. (Ady Endre) Oh, hogy nem úntat A régi kútat Elnézni csendbe … Rozsdálva csügged Vas lánca s zizzen Ha a szél szisszen. (Tóth Árpád) A pántos ládákban megőrizte régi apró virágos bársonyszoknyáit. (Móricz Zsigmond)
3. Hosszú idő óta ugyanabban a minőségben v. viszonyban levő, ugyanazt a tevékenységet folytató s ezért már kipróbált, bevált <személy>. Régi barátom; régi bútor(darab) (a háznál); régi harcos, katona; régi párttag; régi tanár; régi verekedő ←; régi vevő. Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, | A szabadság régi bajnoka! (Petőfi Sándor) || a. A (közel)múltban hosszabb ideig használt, birtokolt, elfoglalt <tárgy, birtok, hely>; előbbi. Újra a régi kalapját viseli. Visszament fülkéjébe … Leült régi helyére. (Kosztolányi Dezső) || b. Hosszú idő óta meglevő, fennálló, ill. gyakran előforduló, fel-felújuló. Régi gondolata, rögeszméje, szokása, törekvése vkinek, vmi v. (az) hogy … Régi óhajtásom volt, hogy földművelő legyek. (Gárdonyi Géza) Régi játékom volt ez. Mint gyerek, | éreztem már, hogy minden lehetek, | ha akarom. (Szabó Lőrinc)
4. A múltban gyakran látott, tapasztalt, használt, megszokott, a múltból jól ismert. Régi arcok, emberek; régi kedves ismerősök; régi környezet. Helyrül helyre röpköd gondolatom … Minden régi kedves helyet bejár. (Petőfi Sándor) Ez a Tisza! … felém integet: A régi tájék, régi emlék. (Juhász Gyula) || a. Hosszabb idő óta újra meg újra előforduló, állandóan megismétlődő, mindenki által jól ismert. A régi akadályok, bajok, nehézségek; a régi panasz, kifogások; régi nóta ←. A régi lemez! Arcod ifju bájait … – régi nóta – Az enyészet várja itt. (Reviczky Gyula) A régi gyász fog el, ha nézel a néma kapúra. (Babits Mihály)
5. Olyan <tárgy>, amely a távoli múltból származik, a mint a múlt emléke, érdekes, becses; antik. Régi bútor, festmény, írás, könyv; régi pénz: a) antik p.; b) olyan pénzdarab, amely már nincs forgalomban; régi szobor, szőnyeg. Olyan volt, mint régi képeken a kis Jézust dajkáló szent, ifjú szerzetesek. (Kaffka Margit) Sok év múlva Hágában látták, a könyvtárban, régi iratok közé temetkezve. (Karinthy Frigyes) || a. Olyan <egyéni v. társadalmi szellemi alkotás, még ma is dívó szokás>, amely a távoli múltban keletkezett, s így bizonyos történeti értéke van. Régi dalok, táncok; régi népszokások; régi közmondások, szólások. Mást mutat e sereg, Mely most, régi magyar módra, nyeregben ül. (Berzsenyi Dániel) Leáldozó nap sütése, alkonyodó égről: Régi dal, régi dal, régi dicsőségről. (Jókai Mór) || b. Régi igazság: hosszú idők óta ismert i. || c. Régi dolog: általánosan ismert tény v. elismert igazság. Hogy a titkokat legjobban meg lehet az asszonyok által tudni …, az régi dolog. (Jókai Mór)
6. <A remélt v. már-már bekövetkező, megvalósuló újjal ellentétben> az eddig meglevő, eddig használatos, szokásos; eddigi. El akarom hagyni régi rossz szokásaimat. Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok. (Petőfi Sándor) Szeretnék … megszakítani régi énemmel minden összeköttetést. (Justh Zsigmond)
7. Olyan, ami, aki a tágabb értelemben vett jelenig, a mostaniig, az újig megvolt, fennállott v. érvényben volt, de már nincs meg, nem áll fenn v. nincs érvényben; ezelőtti, előző. A régi rendszer, vezetőség; a régi életforma, szellem; a régi díjszabás; régi szabály; a régi tulajdonos; → visszatér a régi szerelméhez. A régi telefonkönyveket becserélik. Újra elfoglalta régi helyét. Visszatért régi mesterségéhez. A lány megtagadta régi szeretőjét. (Justh Zsigmond) || a. A mostanit, az újat megelőző, hosszú időn át megszokott, kipróbált; rendes. Visszatér a régi módszerhez, szokáshoz; a régi kerékvágásba → zökken, → zökkent. Nem akart többé menni: semmi a régi kerékvágásban. (Tolnai Lajos)
8. Olyan, amely a távoli v. távolabbi múltban létezett, állott fenn, volt érvényben, történt meg. Régi kultúrák, országok, történet, törvények, vallások; régi divat(ú); fajta; régi szabású: a) olyan <ruha>, amelynek szabása már nem divatos; b) (átvitt értelemben) olyan <személy>, aki magatartásában az elmúlt idők szellemét, felfogását képviseli; régi vágású: régi szabású (b). Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? (Vörösmarty Mihály) Elvetett magától mindent, ami a régi világra emlékeztette. (Kuncz Aladár) || a. (rendsz. többes számú névszó jelzőjeként) Olyan <személy, népközösség>, aki, amely a távolabbi múltban élt; hajdani. A régi hadvezérek, királyok, költők, nemesek; a régi öregek; a régi magyarok; a régi görögök, rómaiak; régi népek, törzsek. A régi asszonyok örökké sütöttek-főztek. A régi rómaiak megajándékozták az olyan anyákat, akik a haza szolgálatjára jól nevelték fiokot. (Mikes Kelemen) E szőke bús magyar víz hajlatánál … Mélázott árván ama régi császár. (Juhász Gyula) || b. (rendsz. többes számú névszó jelzőjeként) (gyakr. gúnyos) Régi jó: olyan, aki, amely a közeli v. a távolabbi múltban volt, élt, s a múlt távolában – gyak. csalóka módon – helyesnek, jónak, szépnek tűnik fel. A régi jó idők, szokások; a régi jó világ; a régi jó táblabírák; régi jó Gvadányi. A régi jó világban … az ördögök is fehérebbek voltak, mint most az angyalok. (Vas Gereben)
9. Olyan <személy>, aki előző tulajdonságait, jellemét megtartotta; jellemét tekintve az ezelőtti. Ő még most is a régi (jó barát); már nem a régi: hátrányára változott meg. Köszönöm leányom, szép is vagy jó is vagy, Régi leányom vagy, ujra szerethetlek! (Gyulai Pál) Mariska már igen sokat vesztett, ő nem a régi többé. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ek [e]
1. A régiek: olyan személyek, népek, akik, amelyek a távoli múltban éltek; gyak. a régi görögök és rómaiak. Humor … a Régieknél ismeretlen. (Kölcsey Ferenc)
2. (rendsz. határozó ragos alakban) Egykori, múltbeli, korábbi állapot, helyzet, szokás. Mindent a régiben hagy; → marad a régiben; a réginél, a régi mellett marad. A régiből mi sincs már … | Az egy Borbála asszony maradt a régiben. (Arany János) Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet. (Ady Endre) Egyszerre a régi lett minden; cinikus beszédek, kétértelmű társalgás. (Kaffka Margit) Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): ősrégi.
