rejtély
rejtély [e] főnév -t, -ek -e [ë, e] (kissé választékos)
1. Érthetetlenül különös, összefüggéseiben ismeretlen, nem ismert, rejtett értelmű dolog; titok, rejtelem (1). Megfejthetetlen, megoldatlan, örökös rejtély; a rejtély kulcsa, megoldása, nyitja; a rejtély megoldódik; rejtélyekben beszél: olyasmit mond, amit a szavak szó szerinti értelmezése alapján v. természetes észjárással nem lehet megérteni, ill. olyan dolgokat mond, amelyeknek összefüggéseit nem lehet átlátni; a rejtélyt megfejti, megoldja, kibogozza. A rejtélyre fény derül. Toll, papír sehol. Rejtély, hogy hol dolgozik. (Kosztolányi Dezső) Nyughass, szívem, pillanatra, mig a rejtélyt meglesem. (Babits Mihály–Poe-fordítás) A legnagyobb rejtély előttem, mért látta édesapám a legreménytelenebb vállalatot is ragyogónak és megvalósíthatónak. (Móricz Zsigmond)
2. Vminek rejtelmes (1), titokzatos volta. A gyilkosság rejtélye.
3. (régies) Titokban tartott dolog; titok, rejtelem. Elkezdé fiát beavatni bűvészete rejtélyeibe. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): rejtélymegoldás.
