rekesz
rekesz [e-e v. ë-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. <Üreges testben, helyiségben> válaszfallal elkülönített, de gyak. (legalább egyik oldalán) nem teljesen zárt rész. A fiók, a hajó, a padlás, a pince, a szedőszekrény rekeszei; rekeszekre oszt vmit. Leérvén a hegyen, meglátánk a hajót a hídnál. Az három szobára vala osztva … Mi a középső rekeszbe viteténk. (Kazinczy Ferenc) Lesétált leányával a „Nagy Szamár” étkező termébe, mely alul volt, két rekeszre osztva. (Mikszáth Kálmán) Legalább tizenhat disznóra való hely üresen áll, s nem akartak egy rekeszt adni a mi malacainknak. (Móricz Zsigmond) || a. (növénytan) <A magházban> válaszfalakkal elkülönülő rész. || b. (építészet) Kazetta (2). || c. (régies) Cella, zárka, börtön. Dánia börtön … mennyi rekesz, őrhely és dutyi van benne! (Arany János–Shakespeare-fordítás) Az apácát … zárják el abba a rekeszbe, mely a vádaskodó nők számára van rendelve. (Jókai Mór)
2. Az ilyen üreges részeket elkülönítő válaszfal. Minden rekesz és fal belül áttöressék, Hogy fa faragványnak légyen nagy üresség, Hova termet, … folyosókat ácsok Tanúlt keze véssen. (Arany János) || a. (tájszó) Vesszőből font kerítés. || b. (elavult) Deszkából épített gát a víz folyásának irányítására.
3. Hézagosan rakott deszkákból összerótt, gyümölcs v. kis élő állat szállítására haszn. ládika. Rekeszbe rakják a cseresznyét.
4. (elavult) Rács, rácsos ajtó. Oh e vas rekesz Nem oly erős gát köztünk, mint amaz, Mely tőlem elválasztja szívedet. (Vörösmarty Mihály)
5. (ritka) Rekeszizom.
6. (ritka) Zárójel, főként szögletes zárójel. A rekeszbe tett szavak.
Szóösszetétel(ek): 1. rekeszfal; rekeszgát; rekeszháló; rekeszsérv; rekeszzár; rekeszzátony; 2. fényrekesz; lécrekesz.
rekesznyi.
