relatív
relatív [ë v. e] melléknév -abb
1. (választékos, sajtónyelvi) Vmivel egybevetett, máshoz viszonyított; viszonylagos. Relatív szavazattöbbség v. szótöbbség: <kettőnél több pártra, csoportra, személyre való szavazás esetében> olyan sz., amely nem éri el az összes szavazat számának felét, de több, mint a bármely más jelöltre leadott szavazatok száma. Relatív becse van annyi [a műnek], hogy habozás nélkül irodalmunk nyereménye gyanánt tekinthetjük. (Arany János) || a. (tudományos) <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> vmely más változó értékhez viszonyított. (közgazdaságtan) Relatív értéktöbblet: a szükséges munkaidő megrövidítése és a munkanap két része közti arány megváltoztatása nyomán a munka termelékenységének növekedéséből származó é.; (filozófia) relatív igazság: olyan i., amely meghatározott feltételek és viszonyok között alapjában helyesen, bár nem teljesen tükrözi a valóságot; viszonylagos i.; (földrajz) relatív magasság: olyan m., amely vmely pont helyzetét a környezetéhez viszonyítva mutatja; (közgazdaságtan) relatív munkabér: a tőkés nyereségéhez viszonyított m.; relatív törzsszám: olyan t., amelynek 1-en és önmagán kívül nincs egész számú osztója.
2. (választékos, sajtónyelvi) Bizonytalan, ingadozó, nehezen megállapítható. Nem akarom az osztályozás, rangkimutatás nagyon relatív mértékét venni elő. (Arany János)
