remek
remek [e-ë v. e-e] főnév és melléknév
I. főnév -et, -e [ë, e] v. (-je) [e]
1. (történettudomány) <A céhrendszerben> a legény által mestervizsgájára készített mintadarab mesterremek. Remekbe v. remekben: (átvitt értelemben is) abban a nemben kiváló, szinte tökéletes formában <csinál, készít vmit>; remekbe dolgozik: kiválóan, nagyszerűen d.; remekbe készül. A derék ifjú éppen remekét végzé be. (Jókai Mór) [A vedret] a kékkői asztalos csinálta … remekbe. (Mikszáth Kálmán) Csinál nekem egy kocsit. Az, tudja, egészen olyan legyen, mint a rendes magyaros kocsi, hanem annak minden darabja remekbe legyen faragva. (Tömörkény István) || a. (történettudomány) A mesterek előtt tett vizsga, amelyen a remeket bemutatták. Leteszi a remeket v. remeket tesz. No majd meglátjuk, hogy le tudod-e tenni a remeket. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) A művészi alkotó tevékenységnek olyan terméke, amely egyesíti magában annak a nemnek legkiválóbb tulajdonságait; mestermű. Az irodalom, a művészet remekei; szónoki, költői remek; remek a maga nemében; remeket alkot, teremt. A nagyra szülötteket Naggyá lenni kaján végzet irígyeli: Félig kész remekek között Pályájok derekán hullnak idő előtt. (Vörösmarty Mihály) A rengeteg nagy templom … remeke az építő művészetnek. (Gárdonyi Géza) És megnézem a régi mestereknek Száz remekét amelyen elmerengett tekinteted … (Juhász Gyula) || a. (gyakr. tréfás v. gúnyos) Vmely általános nem tulajdonságait magában összesűrítő vki, vmi. Amely kevés időt együtt élhetének, Abban az egyesség remeki levének. (Csokonai Vitéz Mihály) A cigányleány remeke volt az asszonyi rútságnak. (Jókai Mór)
3. (vadászat) A rőt vad háta.
II. melléknév -ül v. (-en), -ebb [e, e] (kissé bizalmas)
1. A maga nemében egészen kiváló; nagyszerű, pompás. Remek alkotás, ember, épület, szobor, szónok, társalgó, vers. Remek feje van a gyereknek. Remek küzdelmet vívott. Remekül beszél oroszul. Remekül úszik. Ellenben, – ha a hegy igazán megvolna: Akkor a mi tervünk ugyan remek volna! (Arany János) Remek teste elnyúlt a napban. (Tóth Árpád) Az édesapám kitűnően írt és fogalmazott … Számolni remekül tudott. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan, ami nagyon kellemes érzést kelt. Remek este volt. Remekül mulattak.
2. (határozóként, melléknév v. némely határozó fokozására) Nagyon-nagyon, igazán. Remek jól éreztük magunkat. Oly remek szép nincs több a világon … (Vörösmarty Mihály) A könyv … piros volt, remek szép piros. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): mesterremek; műremek.
