rendelet
rendelet [ë-ë-e v. e-ë-e v. e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Hivatalos személy v. szerv által kiadott utasítás, meghagyás vmely közérdekű ügyben. Hatósági, ideiglenes, miniszteri rendelet → türelmi rendelet; felsőbb rendeletre; rendeletet ad v. bocsát ki; megszegi a rendeletet; végrehajtja a rendeletet; rendeletekkel kormányoz. A rendelet azonnal életbe lép. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által alkotott jogszabályok törvényerejű rendeletek. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Ennek írásba foglalt, leírt szövege. Aláirja, tanulmányozza a rendeletet. A rendeletet még nem olvastam. A rendeletet nem kapták idejében kézhez. || b. (régies) Vkinek szóló parancs, utasítás. Nehogy megmoccanjon további rendeletemig, mert kalodába veretem. (Kemény Zsigmond) Odakinn … Nincs ideje lomhán búsúlni vezérnek: Vár körül az összes hadakat megnézi, Holnapi ostromra rendeletit tészi. (Arany János) || c. (régies, irodalmi nyelvben) Végső rendelet: végrendelet. Hűséget ajánlál írott leveledben, Míg azt, ki miénk volt, végső rendeletben, Mária hercegnét elrabolád tőlünk. (Arany János) Őt nevezte ki végső rendeletében gyámnak a nagyasszony. (Mikszáth Kálmán)
2. (egészségügy) Orvosi rendelet: az orvos receptje, rendelvénye, ill. utasítása vmely betegség gyógyítására, ill. megelőzésére vonatkozóan. Ezt a gyógyszert csak orvosi rendeletre adják. Orvosi rendeletre ágyban maradt. Jobban csak orvosi rendeletre járkált ő nyarankint a levegőn. (Gárdonyi Géza)
3. (kereskedelem, pénzügy, 1945 előtt) A váltó kibocsátója által kiadott szabad rendelkezés. → Saját rendeletre szóló idegen váltó. Fizetendő N. N. rendeletére.
Szóösszetétel(ek): 1. rendeletalkotás; rendeletgyártás; rendeletismertetés; rendeletkiadás; rendeletkibocsátás; rendeletkibocsátó; rendeletkihirdetés; rendeletmódosítás; rendelettervezet; rendeletvégrehajtás; 2. csendrendelet; kormányrendelet; körrendelet; lakásrendelet; sajtórendelet; szabályrendelet; szükségrendelet; végrendelet.
