rendelkezés
rendelkezés [ë-ë-ë v. e-ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hivatalos, választékos)
Általában a rendelkezik igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki, vmi rendelkezik (vkivel, vmivel); intézkedés, parancsolás.
1. Vmire vonatkozó (hivatalos) intézkedés, utasítás, parancs, rendelet. Hatósági, hivatalos, önkényes rendelkezés; a főnök rendelkezései; a fennálló törvényes rendelkezések értelmében; kiadja, végrehajtja a rendelkezést. Az ő rendelkezése szerint történt minden. Rendelkezésedtől függ a dolog. Ostrom idején az ő rendelkezése szerint történik … a belső vár védelme. (Gárdonyi Géza) A befolyó tagdíjakból a közgyűlés rendelkezése szerint új könyveket vásárolunk. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek írásba foglalt szövege. Ezt a rendelkezést még nem láttam. Rendelkezéseimet, mik javadra vannak, ide rejtém. (Jókai Mór)
2. Az a lehetőség, hogy vki v. vmely közösség, testület szabadon rendelkezhetik vkivel, vmivel, kívánsága v. szükség szerint (fel)használhatja. Vmivel való szabad rendelkezés; a birtokkal, készlettel, pénzzel való rendelkezés; a rendelkezés joga; rendelkezésére → áll vkinek; rendelkezés(é)re → bocsát vmit, vkit vkinek. Külön szoba és sofőr áll rendelkezésünkre. Száz forint erejéig rendelkezésedre állok. Arra kértek, hogy térítsem meg azt a csekélységet, melyet … Bécsben bocsátottak rendelkezésemre. (Kosztolányi Dezső) Folyószámlája van a hatalmas bankban … Most tizenötezer pengő csak úgy, rendelkezésére áll. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): önrendelkezés.
rendelkezésű.
