rendeltetés
rendeltetés [ë-ë-e v. e-ë-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (hivatalos) Az a cél, amelyre vmit fel kell használni, amelyre létesült, készült vmi. Az összeg rendeltetése. Az épületet átadták rendeltetésének. A kiadványnak az a rendeltetése, hogy …
2. (választékos) Az embernek az életben megvalósítandó célja, elvégzendő feladata; életcél, (élet)hivatás. Az ember rendeltetése. Az a rendeltetésünk, hogy a közösségben találjuk meg boldogulásunkat. Addig [= halálomig] letörlöm könnyeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain. (Berzsenyi Dániel) A munka egyik legszebb rendeltetése az embernek. (Deák Ferenc) Rendeltetésünk, hogy minél nagyobbra, a lehető legnagyobbra törekedjünk. (Ambrus Zoltán) Az az ember az élet igazi fia, aki mer, az egyén, … aki betölti rendeltetését. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, választékos) Sors(szerű állapot, esemény, fordulat). Rájöttem arra, hogy az életben nincs véletlen, hanem minden törvényszerű rendeltetés. (Kuncz Aladár)
3. (hivatalos, választékos) Vkinek, vminek rendeltetése helye: az a hely, ahova vkit küldenek, rendelnek, ill. ahova vmely küldeményt el kell juttatni. A leveleket elküldtük rendeltetésük helyére. Elindultunk rendeltetésünk helyére.
rendeltetési; rendeltetésű.
