rendetlen
rendetlen [ë-e-e v. e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <több egymáshoz tartozó részből, darabból álló dolog tárgy v. ilyen tárgyak befogadására való helyiség, tartó>, amely gyakorlati v. esztétikai szempontból nincs kellően rendezve, rendben tartva; rendezetlen. Rendetlen haj, ruha; rendetlen raktár, szerszámos láda, szoba. || a. Kötelességét pontosan nem teljesítő <személy>. Rendetlen diák, ember. || b. A megállapodásokat, a vállalt kötelezettségeket meg nem tartó <személy>. Rendetlen fizető. || c. (költői) Nyugtalan, csapongó. Folyvást és hevesen követém … Kisded vágyaimat, rendetlen képzetim árját. (Vörösmarty Mihály) Ne irigykedj, én rendetlen szivem: Minden szív rendes, mikor elpihen. (Ady Endre) Tizenöt évvel idősebb barát, | a rendetlen és vonzó ifjuság lehettem számodra. (Szabó Lőrinc)
2. Holmiját rendben nem tartó <személy>. Ez a kislány nagyon rendetlen, sosem találja a füzeteit. || a. A családi v. iskolai rendhez nem alkalmazkodó fegyelmezetlen, rosszalkodó <gyermek>.
3. Rendetlen (2) személyre jellemző, rá valló. Rendetlenül viselkedik. Rendetlen volt. Kalapjai ferdén táncoltak a fején, szoknyái, kötői lógtak. (Kosztolányi Dezső)
4. Vmely közösségben szokásos rendnek (4) nem megfelelő, az általánosan megszokottól, a szabályostól eltérő, rendszertelen <dolog>. Rendetlen életmód, háztartás, munka; rendetlenül végzi a munkáját; rendetlenül fizeti a részleteket. Itt, néném, minden dolgaink rendetlenül és zűrzavar módjára folynak. (Mikes Kelemen) || a. (iskolai) <Külalakban> a kívánt mértéket meg nem ütő <dolgozat>. Kornél… dolgozatainak külalakja rendetlen. (Kosztolányi Dezső) || b. Szabálytalan, rendellenes működés vmely szervben. Rendetlen érverés. Emésztése rendetlen.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (iskolai, régies) <Írásbeli dolgozatban> a külalakra adott legrosszabb érdemjegy. Dolgozatának külalakjára rendetlent kapott.
