rendezés
rendezés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a rendez igével kifejezett tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit rendeznek, ill. az a tény, hogy vki rendez (vmit).
1. Vminek rendbe tevése, rakása, rendbehozása, elrendezése. Nagyság szerint való rendezés; a bútorok, iratok, könyvek rendezése; a kirakat, a lakás, a levéltár, az udvar rendezése; a szavaknak ábécérend szerint való rendezése; elkezdik, befejezik a rendezést. Őt bízták meg a rendezéssel. A … földsáncokból először csak találomra dobálták ki a fát, azután mikor a fahalom eléggé takarta már őket, rendezésbe fogtak. (Gárdonyi Géza)
2. (hivatalos) Vminek elintézése, szabályozása, tisztázása. Adósságának rendezése; vki állampolgárságának rendezése; a vagyonjogi helyzet rendezése; ügyeinek rendezése; az ország területi beosztásának új rendezése.
3. (film, színház) Vmely színpadi mű előadásának, film forgatásának és vágásának v. vmely rádió-, ill. televízióadásnak az előkészítése és irányítása, a művészi és műszaki közösség munkájának egybehangolása, a mű (eszmei) mondanivalójának és (művészi, színi) hatásának érvényre juttatása végett. Paulay Ede, Reinhardt, Sztanyiszlavszkij rendezése; bohózat, dokumentumfilm, szabadtéri játék rendezése. Kinek a rendezésében játsszák az operát?
4. Vminek a (meg)szervezése. Bál, előadás, kirándulás, mulatság, összejövetel, sorsjáték, találkozó, táncmulatság, társasjáték, társas utazás, tombola, verseny, vita rendezése. El vannak foglalva a kongresszus rendezésével. || a. Feltűnést keltő v. riadalmat okozó esemény, cselekvés előkészítése, lefolyásának irányítása. Botrány, jelenet, tüntetés rendezése.
Szóösszetétel(ek): bérrendezés; birtokrendezés; fizetésrendezés; határrendezés; illetményrendezés; normarendezés; státusrendezés; városrendezés.
rendezési; rendezésű.
