rendőri
rendőri [d-ő] melléknév -leg [e]
1. A rendőrség hatáskörébe tartozó, őt illető. Rendőri feladat, szabályok, ügy.
2. Vmilyen rendőrségi, rendészeti feladatot végző. Rendőri bejelentő hivatal, büntetőbíróság.
3. A rendőrségtől foganatosított, gyakorolt, végzett. Rendőri felügyelet ←; rendőri kilakoltatás, őrizet; rendőri felügyelet alatt áll vki; rendőri felügyelet alá helyez vkit.
4. Rendőrökből álló. Rendőri bizottság: különleges eset (gyilkosság, rablás, súlyosabb közlekedési baleset) megvizsgálásával megbízott s a helyszínre kiszálló kisebb létszámú, rendsz. rendőrtisztekből, bűnügyi szakértőkből álló b.; rendőri fedezet, karhatalom, kíséret. Rendőri bizottság szállt ki a helyszínre.
5. A rendőrségtől rendeletileg megkövetelt. Rendőri bejelentés: lakóhelynek bejelentése a rendőrségen. || a. A rendőrségtől rendeletileg kiadott, tőle megszabott. Rendőri büntetőparancs; rendőri engedély; rendőrileg tilos. Május beszél és nekünk most amit mond, Rendőrileg, ím, meg nem tiltható. (Ady Endre)
6. A rendőrségtől nyomtatásban kiadott. Rendőri bejelentő lap, kijelentő lap.
7. A rendőrség munkájára vonatkozó v. azt ismertető. Rendőri hírek: napilapokban a rendőrséget foglalkoztató eseményekről közölt h. || a. Rendőri riporter, rovatvezető: a rendőrség hatáskörébe tartozó események helyszínén értesüléseket szerző, a rendőrségtől vizsgált eseményekről író r., v. vmely lap ilyen híreket közlő rovatának vezetője. Rendőri sajtóiroda.
8. Rendőrre jellemző, rendőrhöz méltó. Rendőri éberség, tapintat, viselkedés.
Szóösszetétel(ek): mezőrendőri; műtanrendőri.
