rendőrség
rendőrség [d-ő] főnév -et, -e [ë, e]
1. A közrendet biztosító és fenntartó, a személy- és vagyonbiztonságot védő és helyreállító, katonai fegyelmű, fegyveres karhatalmi szerv(ezet). Nemzetközi rendőrség; a rendőrség autója, egyenruhája, felszerelése, szervezete; a rendőrség nyomozói. Meggyűlt a baja a rendőrséggel. Volt már dolga a rendőrséggel. || a. Ennek vmely (helyi) hatósága, (hivatali) szerve. A rendőrséghez fordul. A bécsi rendőrség mindenkinek, ki e városba jő, charactere után kérdezősködik. (Eötvös József) A gyilkos még nincs meg …, de a rendőrség már nyomon van. (Hunyady Sándor)
2. Rendőri testület, szervezet. Felvették a rendőrség kötelékébe. || a. Rendőrök vmely egysége, csapata. A rendőrség kivonult a tett színhelyére. Semmi sem történhetik a városban, értitek? Mindenütt rendőrség, csendőrség, géppuska. (Gelléri Andor Endre)
3. A rendőrség (1a) hivatali épülete, helyiségei. Beidézik, bekísérik, előállítják a rendőrségre. Ideje, hogy elnézzek megint a rendőrségre. (Gárdonyi Géza) Délután a rendőrségen járt, a bejelentőben. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): államrendőrség; határrendőrség.
rendőrségi.
