rendszertan
rendszertan főnév
1. (filozófia) A logikának az a része, amely az igazságok rendszerének, ill. az ismeretek rendszerbe foglalásának a logikai alapját és általános törvényeit, valamint a tudományok rendszerét tárja fel.
2. (tudományos) Vmely leíró tudománynak az a része, amely az illető tudomány sajátos rendszerező elveit tárja fel, ill. ennek alapján az ismereti anyagot rendszerbe foglalja. Az állattan, a növénytan rendszertana.
3. (tudományos) A logikának v. vmely szaktudománynak ezt a részét tárgyaló munka, kézikönyv, tankönyv. Antikváriusnál vettem egy rendszertant.
Szóösszetétel(ek): állatrendszertan; növényrendszertan.
rendszertani.
