rendű
rendű [ë v. e] melléknév -en [e] (számnévi v. melléknévi jelzővel, gyak. összetétel utótagjaként)
<Értékelés, minősítés kifejezésére:> vmelyik (érték)csoportba, (ritka) rendbe (11, 15) tartozó, sorolt. Alacsonyabb, magasabb rendű; bármely rendű; minden rendű és rangú: mindenféle, bármely. Meg kellett éreznie, hogy nem magánál alacsonyabb rendű lénnyel áll szemben. (Móricz Zsigmond) || a. (iskolai) Vmilyen általános tanulmányi eredményű <tanuló>. Jeles, jó, elégséges rendű diák. || b. (történettudomány) <A feudális társadalomban> vmely (társadalmi) rendbe tartozó <személy>. Elég tanú Debrecen városa S ennek minden rendű hazafi lakosa … (Csokonai Vitéz Mihály) Vegyesen minden karú [= karhoz [2] (1) tartozó] és rendű férfiak ülnek vagy állanak. (Kölcsey Ferenc)
Szóösszetétel(ek): alacsonyrendű; alrendű; alsórendű; elsőrendű; felsőrendű; felsőbbrendű; főrendű; harmadrendű; kisebbrendű; közrendű; magasrendű; másodrendű.
