reng
reng [ë v. e] tárgyatlan ige -ett, -jen [ë, ë]; -eni [e] (rendsz. 3. személyben)
Általában <vmely erő hatására> rövid időközökben ismétlődő, ellentétes irányú mozgásokat végez; rázkódásban van.
1. <Nagy, szilárd tömeg> kisebb, de sűrűn és ütemesen ismétlődő kilengéseket végez, rendsz. föl és le; ütemesen rázkódik; a maga egészében erősen remeg. Reng a föld, a szikla. Úgy bevágta az ajtót, hogy rengett belé az egész ház. Csak úgy reng alatta a föld, olyan kövér. Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak! (Arany János) És összecsaptunk, Rengett a part. (Ady Endre) A Föld teste hosszan rengett. (Karinthy Frigyes) Rengnek a falak, búg a lift. (Babits Mihály) || a. (néha túlzó) <Erős hangtól> úgy visszhangzik, hogy remeg, rezeg. Úgy horkol, hogy reng belé a ház. Parnassusnak, Heliconnak | Hegye vigsággal reng. (Csokonai Vitéz Mihály) A legények kurjongatnak, Szinte reng belé az ablak. (Petőfi Sándor)
2. (választékos) <Bizonyos pontokon rögzített v. megtámasztott súlyosabb, tömörebb, többé-kevésbé rugalmas tárgy> inogva ide-oda mozog, himbálódzik. A szállítókocsin rengenek a gerendák. Reng a fák koronája. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken … Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán, Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán. (Arany János) Reng … Köröskörűl a rengeteg. (Lévay József) || a. (népies, régies) <Bölcső> ring. Hol hazánk egyik legelső vára … álla …, hol a boltozat áll, melyben gyenge bölcsőm renge: te vedd is ez első szülöttemet el! (Katona József) Lágyan reng a bölcső ringasd édes anyja! (Tompa Mihály)
3. <Emberi test (vmely része) nyugalmi helyzetéből kimozdulva, kül. vmely indulat, főleg jókedv kitörése következtében v. a kövérségtől> remeg, rázkódik. Reng a pocakja a kacagástól. Csak úgy reng a hája. A hasa is rengett a nagy nevetéstől. (Mikszáth Kálmán) Csípője erős, fara duzzadó, és amint jár, reng. (Nagy Lajos)
4. (régies, költői) <Víztömeg, vetés> hullámzik. Reng a hullám, röpűl a sajka. (Kölcsey Ferenc) A tenger szép őzön, Szellője lengeteg, Tündöklő habjai Oly lágyan rengenek. (Vörösmarty Mihály) Reng a hullám, leng a szellő. (Gyulai Pál) || a. (régies) <Vízi jármű, vízben mozgó tárgy> himbálódzik, hánykolódik a hullámokon; erősen ring. Hullámzik a viz, reng a könnyü sajka. (Petőfi Sándor) A kis jármű ide-oda rengett az apró … hullámok tetején. (Justh Zsigmond)
5. (régies, irodalmi nyelvben) <Függő v. alul megtámasztott, könnyű, de tömött v. több szálból álló tárgy> könnyedén ide-oda mozog; hajladozik, remeg. Kalpagján … kolcsagtoll renge. (Vörösmarty Mihály) Reng a mellén hó szakáll. (Arany János) || a. (régies, irodalmi nyelvben) <Növény v. száron levő része> hajladozik, hullámzik (szélben). És minden oly csendes, oly néma körűl … Nem reng levél ágon, az ág tetején. (Vörösmarty Mihály) Kékellő csengettyűk, piros havasi rózsák rengnek a folyam medre felett. (Jókai Mór) || b. (régies, költői) <Harmat, könny> remeg, reszket. A rózsa … kebelét melegíti az ifju verőfény, Harmat reng levelén, és a völgy hűs szele rá fú. (Vörösmarty Mihály) Sötét pilláin könny rengett. (Petőfi Sándor)
6. (régies, költői, túlzó) <Ember, szív, kebel stb. vmely erős érzelem hatására, kül. félelemtől> remeg, reszket. S ím … Folyást talál a költő szent hevének, Reng e kebel, s ömlengni kezd az ének. (Kölcsey Ferenc) Édes daccal harsogom, hogy | Ez: van s nincs itt más semmi. | Semmi, mint az új Kisértetünk, | Melytől rengve fél gyönge elme. (Ady Endre)
rengett.
