reped
reped [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
1. Reped vmi: vmely szilárd testnek a folytonossága <külső erő hatására v. kiszáradás következtében> fokozatosan úgy szakad meg, hogy egy vékony vonalnyi rés keletkezik rajta v. benne. Reped a nadrágja; reped az érett dió, a vadgesztenye burka. Verd beljebb az éket, már reped a tuskó. A rékli szinte repedt a karján, úgy megfeszült. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) Kétfelé reped: kettéreped. A csizmadia … mérgében szeretett volna kétfelé repedni. (Vas Gereben)
3. (régies, költői) Megreped (2). S ha még tovább fonnám e fonalat, Szivem repedne a nagy kín alatt. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: bereped; elreped; feleped; kettéreped; kireped; lereped; megreped; széjjelreped; szétreped; végigreped.
repedő.
