repül
repül [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jön röpül
1. <Madár, szárnyas lény> szárnyai segítségével a föld fölé emelkedve, a levegőben halad. Repül a fecske, a lepke; repül a cserebogár, a denevér. A szelíd galamb az ember tenyerébe repül. Magasan repül a daru, Jaj de szépen kurjongat. (népköltés) [A gólyához.] Repűlj, repűlj! és délen valahol A bújdosókkal ha találkozol, Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk! (Tompa Mihály) Meg is kellene ám a kakukkot fogni … Az pedig nem valami megállós madár, aki a tenyerébe röpül az embernek. (Móra Ferenc) || a. <Légi jármű> gépi erőtől hajtva v. a széltől sodorva halad a levegőben. Simán repül a gép. A vitorlázó gépek az erdő felett repülnek. A gépek aránylag elég alacsonyan repültek. Motorjaik zúgása betöltötte a kikötőt. (Kuncz Aladár) || b. <Ember> légi járművel a levegőbe emelkedve a magasban tartózkodik; repülőgépen utazik. Repültél már? A küldöttség a szomszéd ország fővárosába repült. A fogságban is … repülőgép-modelleket rajzolgatott. Ha majd egyszer újra szabad lesz! Ha repülhet! (Kuncz Aladár) Kikopogtatták s a hallócsővel hallgatták a szívet, tudtak repülni, s elektromossággal tüzesített tűvel operáltak… (Nagy Lajos)
2. <Könnyű tárgy> légáramlás következtében a levegőbe emelkedik, és a levegőben lebegve mozog, halad. Repülnek a céduláim. Pihék repülnek a levegőben.
3. <Elhajított, felrobbantott tárgy, kilőtt lövedék> a levegőbe emelkedik, a levegőben mozog, (esetleg vmely cél felé). Repül a dárda, a nyíl; repül az ágyú- v. puskagolyó; ívben repül a labda; sapkák repültek a magasba; levegőbe repül: felrobban. Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? | Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg? (Arany János) Jön a tömeg, a tömeg! | Mint a megriadt legyek, röpülnek róla a kövek. (József Attila) || a. <Ember, élőlény, tárgy> vmely nagy erő következtében helyéről kimozdul, és nagy lendülettel a levegőben mozog. A kerékpáros nekiment az autónak és vagy öt métert repült. Úgy belerúgott a macskába, hogy a szegény állat az ajtónak repült. A vágólegények csak kiálták: „fogd, fogd!” | De a veszett állat karikára forgott, S amely kutya egyszer hozzá közelített, Annak ő szarvával repülni segített. (Arany János) || b. (bizalmas, túlzó) <Fenyegetésben:> távozni kénytelen; erőszakkal eltávolítják; kidobják. Elhallgass, mert rögtön repülsz innét! Még nem repültél? || c. (átvitt értelemben, bizalmas) Állását, munkakörét gyors, hivatalos intézkedés következtében elhagyni kénytelen; kirúgják, kidobják. A kapitalizmusban a munkás máról holnapra repülhetett a helyéről. Aki nem végzi pontosan a dolgát, repül!
4. <Felfüggesztett v. vmihez hozzáerősített könnyebb tárgy> a levegőben gyors iramban halad, v. lendülve mozog. Repül a hinta, a körhinta, az óriáskerék. || a. <Ember> hintán ülve v. abba kapaszkodva, gyorsan ide-oda lendül. Magam emeltem rá a hintánk szűk deszkájára, én melléje telepedtem …, hajtottunk fölfelé, röpültünk. (Kosztolányi Dezső) || b. <Könnyű, főleg szövetből készült tárgy> gyors széltől emelve, felkapva mozog, lebeg. Repül a táncoló lányok fodros szoknyája. Csak úgy repül utána a sok szalag. Elrohant …, mint a vihar … Dolmány úszott, csótár repült … nyomában. (Eötvös Károly)
5. (túlzó) <Élőlény, jármű> nagy gyorsasággal, nagyon igyekezve siet, száguld, vágtat; mintha nem is érintené a talajt. Repült a várva várt találkozóra. Árkon-bokron át repültünk. A lovak úgy repültek, mint a táltosok, szinte alig érintették a földet. S a kis szobába toppanék … . Röpült felém anyám. (Petőfi Sándor) Röpül a két kocsi, s ahogy haladnak, szakadozik már itt-ott a lovakról a tajték. (Tömörkény István) || a. Csak úgy repül: <(gyors)táncban> könnyedén, szépen, az erőfeszítés legkisebb jele nélkül táncol.
6. (átvitt értelemben, ritka) (Ember, lélek – szárnyaló érzésében, boldogságában, elragadtatásában → elszakad a megszokott, mindennapi környezettől. Abban a percben úgy éreztem, hogy messze repülök. Ölelni vágyom a világot … Óh jöjjetek velem repülni, Velem zokogni zengeni. (Komjáthy Jenő) Röpül az álmai egében, | mint egy regében … (Kosztolányi Dezső) Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat! (Babits Mihály)
7. (átvitt értelemben, ritka) <Tárgy v. tárgyak sorozata> egymás után gyorsan, váratlanul eltűnik, eltávozik, elkerül, rendsz. vkitől, vki elől, ill. (pénz) gyorsan fogy. A pénz röpült, de az idő is. (Mikszáth Kálmán) A suszter … csak addig látja a munkáját, míg az ölében van, s ha félnap elkészül egy cipővel, az már repül előle. (Móricz Zsigmond)
8. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szó, hír, gondolat, érzelem> gyorsan terjed, ill. szárnyalva közeledik. Minden gondolata, érzése, vágya feléje repül. Szeretőmhöz röpült Az én sohajtásom. (Petőfi Sándor) Majd az édes anyja képét oda hagyva, Az özvegy asszonyra repült gondolatja. (Arany János)
9. (átvitt értelemben) <Idő, időben lefolyó jelenség> gyorsan múlik, telik. Repül a nyár; repülnek a napok. Repül az élet, Mint egy sebes sóhajtás. (Berzsenyi Dániel) Pusztul ez ország s az idő repül. (Ady Endre) Hova repül az ifjúság? | Feleljetek, bús lombu fák, | Üllői-úti fák. (Kosztolányi Dezső) Ahogy repűl az élet, évre év, egyre kevésbé tudom mi a szép. (Szabó Lőrinc)
Szólás(ok): ld. galamb.
Igekötős igék: alárepül; átrepül; berepül; belerepül; elrepül; előrerepül; felrepül; hátrarepül; hozzárepül; iderepül; keresztülrepül; kirepül; körülrepül; lerepül; nekirepül; odarepül; rárepül; szétrepül; tovarepül; továbbrepül; túlrepül; végigrepül; visszarepül.
repülget.
