részeg
részeg [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [ë v. e], -ebb [e]
1. Olyan <ember>, aki nagy mennyiségben fogyasztott szeszes ital hatására egy időre nem ura magának, s úgy viselkedik, ahogy józan állapotában nem szokott; erősen ittas. Részeg disznó ←; bortól, pálinkától részeg; részegre issza magát. Egy részeg ember dülöngélt az utcán. Szóláshasonlat(ok): részeg, mint a → csap, a → disznó, a → tök. Józanság! a szavam, – de részeg Ember elől én is kitérek. (Arany János) Édesapám sokszor … jött részegen haza. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen emberre jellemző, vele kapcsolatos. Részeg állapotban; részeg fővel v. fejjel: részegen. Részeg állapotban gyakran szidta a németeket. (Kuncz Aladár) || b. (átvitt értelemben, ritka) Kábultan, bódultan keringve repkedő <kisebb állat, főleg darázs>. Mézes szőlőtől részeg darazsak döngnek. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, választékos) Kábult önfeledtség v. mámoros elragadtatás állapotában levő <ember>; ittas (2). Álomtól, dühtől, dicsőségtől, szerelemtől részeg. Szivem a gyönyörtől részeg: Mert belátom az egészet. (Komjáthy Jenő) Csóktól, aranytól részegek vagyunk és ordítunk és összeroskadunk. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, költői nyelvben) Ilyen állapotból fakadó, ilyen állapotot tükröző <érzés> Hagyj részeg örömmel Elhúnynom öledbe. (Vörösmarty Mihály) Szeme vérben villog, habot ver a szája, Gyilkolásban részeg örömét találja. (Arany János)
II. főnév -et -je [ë, e] Részeg ember. S amint botorkálok itt, mint a részeg, | az ablakon kinézek. (Kosztolányi Dezső)
Közmondás(ok): részeg ember elől (előtt) Krisztus is kitér: részeg emberrel nem kell, nem érdemes ellenkezni, legjobb az ilyen emberre mindent ráhagyni.
Szóösszetétel(ek): holtrészeg; tökrészeg.
részegedik.
