reszel
reszel [e-e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas <Szilárd anyagot, tárgyat> megfelelő eszközzel folyamatosan apró részekre dörzsöl, <szilárd anyagról, tárgyról apró részeket> ily módon folyamatosan leválaszt. Burgonyát, céklát, répát, sajtot, tormát, zsemlyét reszel. Almát reszel a gyereknek. Tésztát reszel tarhonyának. Mintha tűt szurnának orra cimpájába, Vagy mintha alatta reszelnének tormát, Tekerő nyilallást érze olyan formát. (Arany János) Éppen egy nagy darab hideg tormát reszelt … (Krúdy Gyula)
2. tárgyas (műszaki nyelv) <Acélreszelővel vmely anyagot, főleg fát, fémet> felületének durvább megmunkálása után finomabbra simít. Durvára, egyenesre, ferdére, hosszirányban, simítva reszel; csapot, csövet, vasat reszel. || a. tárgyas Reszeléssel a kívánt formára alakít vmit. Körmöt reszel. Kulcsot reszel a zárba. || b. (tárgy nélkül) Reszelővel dolgozik. Egész nap reszel. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, | reszel, kalapál, vályogot vet, ás, | úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el | minden hullám és minden mozdulás. (József Attila)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Hang> olyan kellemetlen hatást kelt, mintha reszelővel vasat ráspolyoznának. Remegve állott meg a baljóslatú hang hallatára, mely reszelve hasította a levegőt. (Mikszáth Kálmán)
4. tárgyatlan Vmi reszeli a torkát vkinek v. reszel a torka vkinek: a torok nyálkahártyáját ingerli, kaparja vmi. A torkát még egyre reszelte az átkozott paprika. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas Vki reszeli a torkát: köszörüli a t-t. Az öreg torkát reszeli …, és magában nevet. (Vas Gereben)
Szólás(ok): ld. torma.
Igekötős igék: átreszel; bereszel; belereszel; elreszel; keresztülreszel; kireszel; lereszel; megreszel; ráreszel; szétreszel; végigreszel.
reszelés; reszelt; reszeltet.
