rét [2]
rét [2] főnév -et, -je [e, e]
1. (ritka) <Összehajtogatott, sima felületű anyagon, tárgyon>, a hajtások közé eső egyegy rész. Több rétbe hajtott papiros, posztó, vászon. Lina … összehajtá négy-őt rétbe a lapot. (Jókai Mór) || a. (ritka) Két v. hét rétbe hajlik: kétrét v. hétrét h. Én két rétbe hajolva töltögettem ki az egyes rubrikákat. (Mikszáth Kálmán)
2. (tájszó, elavult) Réteg (I). A vízzé sűrűdött lég … a föld rétein keresztül dolgozza magát. (Kölcsey Ferenc)
