retirál
retirál [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jon, (tájszó) reterál [ë-ë v. e-ë]
1. (katonaság, régies, bizalmas) <Harcban> visszavonul, hátrál. A zászlóalj retirált. Retirálj, retirálj! Komáromig meg se állj! (népköltés) Körmönfont gyerekek a veressapkások [= a szabadságharc honvédei], kiknek reterálni soha nem szokások. (Sárosy Gyula) || a. (bizalmas) Hátrál, visszahúzódik. A kályháig retirált féltében a gazda. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Álláspontját fokozatosan feladja. Nem volt igaza, kénytelen volt retirálni.
3. (játék) <Kártyajátékban a bankár> a nyereséggel visszavonul, s a bank adásának jogát másnak engedi át. Nagy nyerés után retirált.
Igekötős igék: megretirál.
retirálás; retiráló; retirált.
