retteg
retteg [ë-ë v. e-ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
1. tárgyatlan Huzamos ideig nagyon fél. Retteg a haláltól. Rettegek, hogy valami bajod történik. Kétségtől rettegve, bánat közt nyugtalan Sírok, de könnyemet ontom haszontalan. (Kölcsey Ferenc) Rettegj, Ninive, s tarts bünbánva böjtöt! (Babits Mihály) Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. (József Attila)
2. tárgyas (költői) Vmit retteg: vmitől retteg. Ohajtjuk és rettegjük a halált. (Vörösmarty Mihály) Legyőztem az ádáz, Az irigy erőket, Ur vagyok a sorson, Nem rettegem őket. (Komjáthy Jenő) || a. tárgyas (főnévi igenévi tárggyal) Retteg vmit tenni. Vérét a hős, ha halni kell, Nem retteg ontani. (Garay János) Hol szépet, hol csúnyát álmodott az urával …, úgyhogy utoljára már rettegett lefeküdni. (Móra Ferenc)
rettegő; rettegtet.
