rettenetes
rettenetes [ë-e-e-ë v. e-e-e-ë] melléknév, főnév és határozószó
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Megrettenést, félelmet okozó, rettenetet keltő. Rettenetes ellenség, fegyver, ügy. Neved, dicsőült Wesselényi, Rettenetes vala és imádott. (Berzsenyi Dániel) „Átok fejedre minden dal Melyet zeng welszi bárd.” Meglátom én! – S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegül, Minden welsz énekest. (Arany János) Mordálya kéznél, kardja kiakasztva, rettenetes taglója kezében. (Eötvös Károly) Emlékezem Egy világot elsülyesztő Rettenetes éjszakára. (Ady Endre)
2. (kissé túlzó) Ijesztően, félelmet keltően nagy. Rettenetes ár, csapás. Időközben … rettenetes égiháború keletkezett. (Mikszáth Kálmán) Huszonhét esztendős voltam, amikor az első rettenetes csapás ért. (Kaffka Margit) Messze | kihajlok az ablakon; jaj, most valami | rettenetes karambol is | jöhet még. (Szabó Lőrinc) || a. (bizalmas, túlzó) Igen nagy. Rettenetes hőség. Rettenetes hibát követett el. Rettenetesen esett az eső. Rettenetesen tetszett az előadás. Észrevettem, hogy igen messze, rettenetes távolban van egy fehéres valami, de nem torony. (Móricz Zsigmond) Ekkortájt kezdődött az elemi | … A földrajz … tetszett, rettenetesen, meg a térképek. (Szabó Lőrinc)
3. (bizalmas, túlzó) Nagyon rossz, rendkívül kellemetlen. Rettenetes idő van. Rettenetes ember vagy. A vacsora tűrhető, a bor rettenetes. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -(e)t, -eket [e, e-e] (csak -t ragos alakban) (túlzó) Nagyon nagyo(ka)t. Veri kő a színt, hogy rettenetest koppan, S beszakad helyenként. (Arany János) A főúri társaság, a táncosok és táncosnők … valami rettenetesei vártak. (Móricz Zsigmond)
III. határozószó <Fokozás, túlzás kifejezésére, melléknév, határozatlan számnév és határozó előtt; rendsz. érzelmileg színezett beszédben:> nagyon-nagyon, igen-igen, rendkívül; borzasztó, rettentő, szörnyen, szörnyű. Rettenetes hosszú, nagy, sok. Rettenetes piszkos a kezed. Rettenetes erős volt ez a kis parasztlány. (Kosztolányi Dezső)
rettenetesség.
