rettent
rettent [ë-e v. e-e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
tárgyas (költői) Nagymértékben ijeszt(get). Jön az álom s … a félelemmel rettenti lelkünket S a kétség szélére viszi életünket. (Csokonai Vitéz Mihály) Rettents gyáva leányt, vagy erőtlen gyermeki bábot. De ki reád karddal siet a hadi rendnek előtte, Vassal várd be. (Vörösmarty Mihály) Kábít a nap, rettent az álom. (József Attila) Tragédiák, külső feketeség, | csak ti födtétek el a magamét, | … valami Végzetet | akarhattam, azt hiszem veletek | rettenteni. (Szabó Lőrinc) || a. (tárgy nélkül) (irodalmi nyelvben) Hol a magas, mi vonz? a mély, mi rettent? (Madách Imre)
Igekötős igék: elrettent; felrettent; megrettent; visszarettent.
rettentés; rettentett.
