rezeg
rezeg [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige -tem [e], rezgett [ë-ë v. e-ü] v. (régies) -ett [ë]; -jen [t]; -ni v. (régies) rezgeni [ë-e v. e-e]
1. <Rögzített könnyű tárgy külső hatásra, pl. léghuzattól, széltől, érintéstől> eredeti helyéből ide-oda kitér, lebegve mozog anélkül, hogy tovább haladna. Rezeg a nyárfa levele. Mint felém repeső szivek Rezgenek a falevelek. (Petőfi Sándor) A manométert nézi, amint a mutatója reszketve, rezegve mutatja a gőz állását. (Gelléri Andor Endre) || a. <Rázás, ütés, ütődés, pengetés, vonóval való végighúzása következtében> sajátos hangot hallatva ilyen mozgásba jön. A hegedű húrjai, a hangvilla szárai rezegnek. Úgy ordítozott, hogy az ablaküveg is rezgett belé. (Gárdonyi Géza)
2. (fizika, zene) Együtt rezeg vmivel: <vmely rezgő test hatására> vele azonos rezgéseket végez; vele rezonanciában van.
3. <Fény, árny, ill. fényjelenség> folyamatosan gyors, apró kilengéseket mutat, ideoda mozog. Rezegnek az árnyak. Rezeg a gyertya fénye. A bokrokon és fenyőfákon a nyugvó nap vörhenyes sugarai rezegtek. (Gárdonyi Géza)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) <Ember, állat teste v. testrésze> reszket. Jó hogy Kusztorának teljes lehetetlen | Célba venni fejét, mert rezeg szüntelen. (Arany János) Szíve szorult, rezgett a lába. (József Attila)
5. <Hang> meghatározott magasságban nem egyenletesen cseng, hanem némi ingadozással változik. Rezeg a hangja.
Igekötős igék: átrezeg; belerezeg; megrezeg; végigrezeg.
