rí
rí ige rívok, rísz, rívunk, rítt, ríjon
1. tárgyatlan (népies) Sír [1] (1, 2, 4). Az anyák … Hát az anyák szörnyen keseregtek … Hejh hanem úgy csak korán se rítt más, Egynek se volt oly nedves köténye, | Mint kelmednek, szegény Panna néne. (Petőfi Sándor) Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett, | Csak az öreg Bence rítt a hátok megett. (Arany János) || a. tárgyas (ritka) Sírva mond vmit. Az anyámat akarom, – ríjja – anyuskám, fiatal vagyok … (Gelléri Andor Endre) || b. tárgyas (népies) Sír (1c). Dagadtra, véresre, vörösre ríja a szemét. Olyanra rítta a szemeit, mint két vereshagyma. (Kaffka Margit) Sírva mentem ki az ól mögé, s a bodzafa alatt ríttam álomba magamat. (Móra Ferenc)
2. tárgyatlan <Állat> – rendsz. veszélyt érezve – éles v. panaszos hangot hallat. Mint a szarvasfi Anyja után rí, Ha tőle eltéved. Szívem úgy hal, vész. (Balassi Bálint) Réti farkas fészke volt épen alatta, Benne két kis kölyke rítt az isten-adta. (Arany János)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Hegedű> szomorú, bánatos, panaszos hangon szól. Rí a hegedű a cigány markában. (Vas Gereben) Itt flóta, okarína S hegedűk soka rí ma. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: kirí; lerí.
Szóösszetétel(ek): sír-rí.
rívás; rívó.
