riad
riad ige -t, -jon
1. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) Hirtelen, gyak. ijedten ébred, eszmél; felriad. Íme azonban kél Huba, napkelet ifju sugára, Népe zaján riad álmaiból, megdöngeti pajzsát. (Vörösmarty Mihály) Első álma gyakran lidérces volt, melyből szívdobogva, állati ordítással riadt. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (költői) Hirtelen tevékenységre serken. Sikolt a harci síp! riadj magyar, riadj! | Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj. (Czuczor Gergely)
2. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) Hirtelen rémület, félelem szállja meg; ijed, retten. Az alvó felriad, A bujdosó riad. (Arany János) Megálltam … néhány percig, de csakhamar riadva futottam vissza a vendéglőbe. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan Viszonylagos nyugalmi helyzetből ijedtében hirtelen kimozdul. A puszták tava zsibong hangosan; Ezer madár csapdos, hápog, riad. (Tompa Mihály) Vadkácsa riadt hápogva a tóban, | amerre mentem én. (József Attila)
3. tárgyatlan (költői) <Fúvós v. ütőhangszer, főleg kürt, dob> vészt jelzően v. harcra serkentően szól. Riad a harci kürt. Ha dob riadt a Harc reggelére, Patakban omlik Hullámzó vére. (Kölcsey Ferenc) Csengő csengett, kürt riadt, | dobok dobogtak. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. tárgyatlan (költői) <Kiáltás> messze hangzóan, erőteljesen harsog. S tornyokból kiomolva, riadt végetlen üvöltés. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. tárgyatlan (ritka) Kiált, kurjant, rivall. Gyere be, te Örzse! – riadt a konyha felé. (Vas Gereben) „Megállj”! riad a hős. (Arany János) || a. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Vmit hangosan, erőteljesen kiált. A szép párnak öröm-éljent riadtanak. (Arany János)
Igekötős igék: elriad; felriad; megriad; visszariad.
riadás.
