ricinus
ricinus főnév -t, -ok, -a
1. A gyógyászatban és az iparban egyaránt haszn. olajat tartalmazó magváért termesztett, díszes, tenyérszerű, vörösesbarna levelei miatt kertekben is ültetett növény (Ricinus communis). A szövetkezet több holdon ricinust termel. A szőlő sorai között pirosló ricinusok … álmosan összehúzódó virága. (Justh Zsigmond)
2. Ennek a növénynek a magvából sajtolt kellemetlen ízű, a gyógyászatban, az iparban és a repülőtechnikában használt finom olaj. Ricinust ad be a gyereknek, mert elrontotta a gyomrát. A bort … úgy iszom, hogy annyi erővel ricinust is tudnék inni. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): ricinusmag; ricinusnövény.
ricinusos.
