ritka
ritka melléknév ritkán, ritkább
1. Olyan, amiben az alkotóelemek, a részek a szokottnál nagyobb távolságra v. hiányosan, szétszórtan vannak egymástól; nem sűrű; gyér. Ritka búza, erdő, haj, rács, vetés; a betűk ritka szedése. Csillag és lomb egyre ritka: Őszi hullás fájó titka Rezgi által csöndesen. (Arany János) [A sárkány] tízezer méterre lehetett, hol a levegő már ritka, s a léghajósoknak elered az orruk vére. (Kosztolányi Dezső) Nem volt már fiatal ember, hosszas, ritka … szakáll ütközött ki arcán, a vonásai fáradtak voltak. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan, amiben a fonalak, rostok, szálak nem érintkeznek szorosan egymással. Ritka háló, rosta, szövet, vászon; ritka szövés: laza sz. || b. Olyan, amiben az egy sorozatot alkotó elemek közül több hiányzik, v. nagy távolság van közöttük. Ritka fogú fésű, gereblye. Ritkák a fogai.
2. Olyan, amiből, akiből kevés van. Ritka bélyeg, fém; ritka madár ←. A kócsag már ritka madár. Ritka délszaki növények vannak kertjében. Szóláshasonlat(ok): ritka, mint a fehér → holló. Verítékével keresi ritka forintjait. (Jókai Mór) Ritka halász, aki egymagában ülve szeretne evezni. (Tömörkény István) Ritka ember szereti, ha a társaságában elő forduló egyének … bűnügyi idézéseket viselnek a kabátjuk szivarzsebében. (Krúdy Gyula)
3. Olyan, ami nagy időközökben, elvétve fordul elő. Ritka esemény, eset, szerencse. Ritka öregkort ért meg. Öregek mondják, hogy ritkán láttak ily nagy | telet decemberben. (Babits Mihály) Apám konok volt, ritkán nevetett. (Szabó Lőrinc) || a. Ritka vendég: olyan v., aki csak elvétve jelenik meg vhol. Ritka vendég Rácországban | Zsigmond a király, a császár. (Arany János)
4. (határozóként) <Tulajdonságjelző előtt fokozásul:> nagyon. Ritka jó bor; ritka okos ember; nehéz munka. Ritka becsületes ember a János. Rá merném bízni a lelki üdvösségemet. (Mikszáth Kálmán) || a. Kivételesen, különlegesen értékes, nemes, kiváló. Mit nézesz, öreg kard, Olyan mérgesen ránk? … | Hiszen ismerhetnéd Már feleségemet, Ismerheted lelkét, Ezt a ritka lelket. (Petőfi Sándor) Nagy tetszés követte a király beszédét, Zsenge korához ily ritka bölcseségét. (Arany János)
ritkán; ritkáz.
