rivalg
rivalg tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ani rivalog (régies, irodalmi nyelvben)
1. <Több személy, tömeg> hirtelen támadt nagy örömében hangos kiáltásra fakad, messze hangzóan kiáltoz. A közönség rivalgva fogadta az első gólt. A győzelmes párt … rivalgani fog örömében. (Eötvös József) Helyes! – rivalgott a sokaság. (Mikszáth Kálmán)
2. <Fúvós hangszer> éles, átható hangot ad, ilyen hangon szól; hosszan, folyamatosan rikolt. Rivalg a kürt.
rivalgás; rivalgó.
