ró
ró ige rovok, -sz, rovunk, -tok, -nak; -tt, -jon
1. tárgyas <Vonalakat, jeleket, jegyeket> kemény anyagba bemetsz, bevés. Vmbe v. vmire ró vmit. Vö: ráró (1). Késsel vonalakat ró a pálcára. || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Vmely szöveget> vésett karcolt jegyekkel vmilyen anyagba ír. Kőbe ró vmely feliratot. A régiek kőbe és fába róttak. Jaj, nem lehet azt soha kőre róni, | mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk, | egekbe vágyó,óriási gúlánk. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Emlékezetébe ró vmit: e. vés, megjegyez vmit. Jól rójad az emlékezetedbe, amit most mondottam.
2. tárgyas (választékos) <Betűket, jeleket, sorokat> ír, kül. fáradsággal, hosszabb ideig v. nehézkesen, kaparva, a kezdetleges íróeszköz ellenállásával küzdve ír. Kisbetűket ró a palatáblára. Türelmesen rója a sorokat a pergamenre. Keresztet rótt az írás alá. [Ének Kőrösi Csomáról.] Székely hegyekből messze Ázsiába, | Az őshazába vándorolt ki ő … Ott rótta a betűket és kereste Puszták homokján vérei nyomát. (Juhász Gyula) || a. tárgyas (ritka) Írásba írásba foglal; feljegyez, felró. Hát népét Hadur is szétszórja: | … Miként egy régi, bánatos erdélyi Prédikátor írásba rótta. (Ady Endre) || b. tárgyas (népies) Számbavétel v. emlékezetben tartás végett sorra felír, összeír, esetleg vonalakkal fára, pálcára vés vmit. A kocsmáros rója a fogyasztott italt.
3. tárgyas (régies) <Tárgyat, alkatrészt> vés, v. vésve beilleszt vhova. Az ács a tetőgerendákat rója. Hét lépéssel odább van egy ajtófél a falba róva. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka, költői) Vág, hasít. Hosszu időn lépcsőt majd ró neki kardja; Szikrázik acélja visszarugó kőben – S diribre-darabra szakad a kezében! (Arany János)
4. tárgyas (választékos) <Utat, területet, helyiséget> hosszabb időn át kószálva, bolyongva v. vmit keresve bejár, ill. fel-alá jár benne v. rajta. Az utcát, a várost rója; töprengve rója a szobát, az udvart; türelmetlenül rója a cellát. Az őszi avart rovom untalan. (Juhász Gyula) Kocsmák előtt csizmád a város | köpött járdáját rója kopva. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Én északi ember vagyok, Aki utját zord gonddal rójja. (Ady Endre)
5. tárgyas (választékos) Vmit ró vkire, vmire: vmely terhet kötelességet vet ki rá. Vö: ráró (2, 2a). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk ró; bírságot, büntetést, feladatot, kötelességet ró vkire. A kapitalista kormányok súlyos adókat róttak a dolgozókra. Ez komoly munkát ró rám. A háborús készülődés nagy pénzügyi terheket rótt a fasiszta kormányra. [Petőfinek] fájtak … az apró szerepek: ami más senkinek sem kellett, azt mind az ő nyakába rótták. (Jókai Mór) Egy nagy kötelességet rótt rám a magas kormány. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (régies) <Ítéletet, büntetést v. penitenciát, vezeklést> kiszab vkire. [A] törvényszék… két hónapot rótt Tarczali Tamás úrra. (Tolnai Lajos)
6. tárgyas (irodalmi nyelvben) <Állandósult szókapcsolatokban:> hibául, bűnül ró vkinek vmit: vmely tettet vki hibájának, bűnének tart v. annak nyilvánít; h., b. rója fel neki; → terhére ró vkinek vmit. Jaj de mi zaj van odakint? | Hát biz ott a lovad nyerit. | Hogy elfeledkeztünk róla! | Isten bűnünkűl ne rója. (Petőfi Sándor) Gyakrabban tekintget a mutatólapra … Éjfélig hibául késedelmét veti, Akkor sietését rója vétkül neki. (Arany János)
7. tárgyas (ritka) Megró. A víg színmű a hétköznapi élet apró bajai körül forog, s ennek hibáit róva …, mulattat és tanít egyszersmind. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka, iskolai) <Tanári testület> elégtelen tanulmányi előmenetele v. rossz magaviselete miatt rovásban (6) részesít vkit; megró.
Igekötős igék: beró; egyberó; felró; kiró; leró; megró; összeró; ráró.
róható.
