robbanás
robbanás főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
1. A robban (1) igével kifejezett történés, jelenség; az a tény, hogy vmi (föl)robban. A robbanás ereje, fénye, hangja, robaja, szele; az akna, a benzin, a bomba, a dinamit, a puskapor robbanása. A bányában robbanás történt. Megölte a robbanás. Mint rengetegen fut zaja robbanásnak, Veti tovább erdő, bérc, öböl egymásnak … Tanyára tanyáról a hír szava terjed. (Arany János) Az asszony éppen a konyhában főzött, őt megölte a robbanás. (Nagy Lajos) Háboru, háboru … | tűz, sortűz, millió robbanás. (Szabó Lőrinc) || a. Az ezt kísérő hangjelenség, dörgés, robaj. Ide hallatszott a robbanás. Húsz kilométeres körzetben hallották a robbanást. A robbanást egy percnyi kábult csend követte. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Robbanásig: olyan fokig, hogy vmely elfojtott indulat minden pillanatban kitörhet. Robbanásig feszült a hangulat. Az a furcsa, hogy ez a mindig jóakaratú … fiú … tudott heccelni, felhúzni, robbanásig bosszantani. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. robbanásbiztos; 2. aknarobbanás; hangrobbanás; kazánrobbanás.
robbanási; robbanásos.
